Szívem meghalt, te ölted meg
összetörted mint a vázát, s
mi virág benne volt eltapostad ,
a szívemet is így tapostad szét.
Tudom nem akartad, de mégis
meg történt, a múltat elfeledni nem lehet,
s vissza hozzni azt képtelen.
A jelen most már eltűnt s sötét a végtelen.
Nem akarok sötétbe élni, a fény az én életem
s mikor elő bújnék, vissza ránt.
Mélybe húz, s le taszít
a szívem nem harcol, hisz értelme nincsen.
Harcolnék de nem megy,
tudom én vesznék el , s nem te
Szívem bele fáradna e küzdelembe,
s elvérezne.
Tudom, neked nem számít e harc .
de valamikor gondolj arra a személyre,
ki téged egykor nagyon szeretett,
s miattad ment el . e sötétségbe.