Nem mentem el, itt maradtam
nem volt érelme, de mégis maradtam
a remény hajtott, s a szívem,
és föképp e táj.
Tudom nincs remény, de mégis akarlak,
szüntelen csak rád gondolok.
Fejemből neved kitörölni nem tudom
pedig próbáltam.
Hiszem, hogy egyszer eljössz
s meg mented szívem,
Elviszel oda ahol még senki se járt,
s együtt lehetünk életünk utolsó percéig.
Tudom, képtelenség ezt remélni
én itt, te ott.
Közel vagy, s mégis oly távol
látlak s eltűnsz.
Mért fáj?Mért Kínoz?
mikor tudom nem lehet enyém.
Beletörődnék, de nem megy
mikor látom ,szívem parancsol s az eszem nem szólhat.
A sors mért játszik?Mért kell szenvedni?
A lehetetlen szerelmet mért nem leeht ki űzni
Próbánám de nem hagya szívem,
a reménytelenség megöl.
Itt most búcsúzom, tudom
nem akartál ,s nem is kértelek hogy válassz.
Csak azt kérdem mért pont én nekem
kellet miattad meghalnom??